Planktonozás, planktonozó háló készítése
Az enyhe tél után kicsit korábban jött el a planktonozás ideje. Irány ki a természetbe és örvendeztessük meg a halainkat eme remek élő eleséggel. Megéri, hiszen az izgő-mozgó eleség előhozza halainkból az ősi vadászösztönt, valamint kiváló vitalitással és káprázatos színekkel hálálják meg a törődés eme formáját. Nem utolsósorban Nekünk is jólesik ilyenkor kimenni a természetbe, kiszakadni a szürke hétköznapokból, élvezni a napfényt.
A planktonozáshoz néhány dolog azért szükséges: planktonozó hely, plankton, egy vagy több vödör, osztályozó háló, planktonozó háló
Planktonozó hely: A hely megtalálása nem kis feladat, főleg azért, mert ahol ma rengeteg plankton van, ott lehet, hogy holnap nem fogunk találni semmit. Érdemes minél több környékbeli vizet felderíteni, hogy mindig legyen honnan élőkaját szedni. A folyóvizek alapból kilőve, hiszen ott nem maradnak meg. A nagyon lassan folyó illetve állóvizek, öblök az ideálisak, de nyáron akár egy időszakos pocsolya is tartogathat nagyobb meglepetéseket. Az időjárás és a napszak sem teljesen mindegy, mert szakadó esőben vagy nagy szélben szinte nincs is esélyünk. Sötétedés után és kora hajnalban leginkább cyclopszot, míg nappal inkább vízibolhát lehet nagyobb arányban fogni, de a fogás összetétele több más paramétertől is függ. A lenti képen egy késő tavaszi tipikus planktonozó hely látható. Látszik, hogy a bőséges tápanyagtól és a sok fénytől erős algamező fedi a tetejét, de ennél ideálisabb környezet nem is lehetne a dapniáknak. Sajnos a hely tükrözi a magyar viszonyokat, látszik, hogy 1-1 flakon és egy bevásárlókocsi is be van dobva a vízbe. Ha nincs is időnk összeszedni a mások által szétszórt szemetet, de legalább a természet iránti tiszteletből mi ne dobáljuk szét semmit!
Plankton: Azért az sem árt, ha van a vízben, bár kirándulásnak a nélkül sem rossz időtöltés. Sokan félnek attól, hogy valamilyen fertőzést vagy kártevőt hurcolnak be velük a vízbe. Először is ez egy kicsit túl van misztifikálva, hiszen a természetben a halaink eredeti élőhelyükön sem steril vízben úsznak. Másodszor megfelelő óvintézkedéssekkel minimálisra csökkenthetjük a korokozók, élősködők akváriumba való bejutásának esélyét.
Vízibolha rengeteg J
Vödör: Minél nagyobbat vagy többet vigyünk, még ha csak kevés planktont is viszünk haza, mert oxigénigényesek, minél több vízben szállítsuk őket, de akár egy elemes légpumpa is jó segítséget nyújthat, ha sokat utazunk velük.
Zsákmánnyal teli vödör
Osztályozó háló vagy -szita: Ha nem csak nagyobb halakat szeretnénk vele etetni, hanem vannak ivadékaink is, akkor érdemes beszerezni, vagy készíteni egy osztályozóhallót. Az egész lényege az, hogy a planktont átöntjük az egymás fölé helyezett, folyamatosan csökkenő lyukméretű háló/szövet sorozaton. A legfölső rész célszerűen egy szúnyogháló, amin a falevelek, növényi részek, és külön bőző nagyobb Vizi rovarok, lárvák fennakadnak. Ha jól választjuk meg az ezután következő szövetek lyukméretét akkor a legalsóban csak naupiluszok fognak maradni, amik az ivadékhalak egyik legtáplálóbb elesége. Az alábbi képen egy csibor lárva található az osztályozó háló legfelső tagján, de könnyen találkozhatunk szitakötőlárvával, viziskorpióval vagy búvárpoloskával is. A közös ezekben, hogy mindegyik szereti a szusit, ezért még véletlenül se kerüljenek az akváriumba, mert könyörtelenül levadásszák féltett kedvenceinket.
Planktonozó háló: A legutolsó szükséges elem maga a planktonozó háló, amiről tulajdonképpen az írásom szól. Nagyon sok féle módon és anyagból lehet csinálni ki-ki az ügyességének vagy pénztárcájának és a rendelkezésre álló anyagoknak megfelelőt készítse el.
Nekem a Pasa által készített teleszkópos, kompozit nyeles hálóm van, ami tulajdonképpen egy horgássz szákból lett átalakítva. Történt egy kis baleset vele ezért a végét újra kellet építenem, de ez így pont kapóra jött, mert így be tudom mutatni, hogy hogyan, lehet időtálló masszív nyelet készíteni.
A baleset: A végén lévő záró kupakra vigyázzatok, mint a szemetek fényére, főleg az összecsukásnál, nehogy kitörjétek, mint Én egyszer az összecsukásnál. Egy darabig így használtam, próbáltam rá másmilyen kupakot ragasztani, de nem találtam megfelelőt. Ennek az lett a következménye, hogy a tavalyelőtti utolsó planktonozáskor, már sötét volt és elkezdett esni, ezért gyorsan kellett összepakolni és nem vettem észre hogy a 3 tagból a legelső, amin a menet van kicsúszott és ott maradt a parton. A hiány következő szezon első planktonozásáig fel sem tűnt, amikor is néztem a vízparton, mint borjú az új kapura hogy hogy fogok így bármit is fogni.
Ezután Pasát kifaggattam, hogy is kell menetet varázsolni a nyél végére. A menetes rész egy sima csavar műgyantával rögzítve a nyélbe. 
A csavar
Ha új nyelet csinálunk, akkor a legutolsó tagból le kell vágnunk egy darabot, mert a nyél vége túl vékony és könnyen törik, valamint a csavar sem fér bele. (Meg lehet próbálkozni a nyél végén lévő finomendes persely használatával is. Viszont akkor a háló keretéhez be kell szerezni egy drágán és ritkán beszerezhető finommenetes csavart is.) Ha ez megvan, akkor a nyél végét kitömjük szorosan papírral, hogy a gyanta ne folyón tovább.
A papírozás
A papírra ráállítjuk a csavart, úgy hogy az rá merőleges legyen, ezután kis üreget felöltöttjük kétkomponensű (epoxi) ragasztóval. 
Epoxi
Hagyjuk 1 napot száradni, ami után egy kicsit összeesik, ekkor rátöltünk még egy kis ragasztót, hogy a nyél pereméig érjen és várunk még egy napot.
Az első réteg utáni szintcsökkenés
A rátöltés
A nyél az elveszett tag miatt rövidebb lett, ezért ki kellet pótolnom, erre a legalkalmasabbnak a vastag falú szürke víz/lefolyó csövet találtam. A száknyél végét körbetekerve néhányszor szigetelőszalaggal így pont eléggé rászorul. Erre a pótlásra új háló készítésénél nincs szükség, csak ha valaki nagyon távolra is be akar érni a vízbe. Már lassan egy éve használom és semmi baja, nagyon masszív lett a ragasztás és a toldás is.
Viszont a planktonozó háló nem csak nyélből áll hanem kell valami a végére ami megfogja az élőkaját. A háló keret valamilyen lapos vagy kör vasból legyen, amihez hozzá tudunk hegeszteni egy anyacsavart, amit rá tudunk tekerni a nyél mentes részére. Ha lötyögne egy másik anyával, vagy egy pillangóanyával kontrázzunk rá.
Az anya
A keretre sűrű szövésű, műszálas anyagból kell öblös hálót varrni. Azért fontos hogy műszálas anyagból legyen, illetve e varró cérna is, mert a pamut megdagad, a vízben ezáltal változik a háló szemmérete. Túl sűrű anyagot se használjuk, mert akkor meg nem tudjuk a nyelénél fogva kiemelni a vízből, hanem a keretet is meg kell fogni, mert a víznek még percek kellenek, hogy kiürüljön a hálóból.
Összetekerés
Két különböző méretű keretet használok az egyik a Pasa féle kb. 35-40 cm átmérőjű, kb. 80-100 cm hosszú szövettel, illetve egy Toist féle 20 cm átmérőjű 20-30 cm hosszú szövettel. Az előbbi nagyobb vizekhez pl. Duna öblökhöz jobb, ahol van helyünk nagy 8-asokat írni a vízben. Az utóbbi a kisebb vizekhez való (mint a legfelső kép), ahol sűrű a növényzet, sok az alga és kicsi a hely. 
Keretek
Mindkettő elé lehet csíptetni valamilyen merev anyagból, nagyobb lyukméretből készült hálót, ami praktikus, ha sok falevél van a vízben. Sajnos a lebegő alga ellen hatástalan, mert az rátapad és beleragad az össze plankton.
Ha valami nem lenne teljesen világos, akkor szólj nyugodtan és kifejtem bővebben. Remélem segítettem ezzel a cikkel a leendő planktonozóknak! Próbáljátok, ki megéri!
Képek: Toist, Halivadék
Az újév sok újdonságot hozott a halodám vagy, ahogy mi hívjuk „halas szoba” történetében. Karácsonyra megérkezett a várva várt két új hegesztett 4 polcos állvány. Ez az esemény indította el az újítások lavináját :D
Az állványok
Az állványok elég masszívak lettek, ahogy apósom mondta, amikor felhozta Pestre őket „ez még az unokáimat is ki fogja szolgálni”. Igaza volt, mert mint utóbb kiderült az oldalt lévő keresztmerevítések fölöslegesnek bizonyultak, sőt akvárium takarításkor még néha útban is vannak. A képen látható, a sok-sok módosítás után megszületett végső terv:
A két ünnep között a pincében szépen lefestettem őket OBI-s Hammeright utánzattal, ami a leírása alapján mehetett volna közvetlenül a rozsdára, de azért nem bíztam a véletlenre és előtte szép fényesre csiszoltam a vasat. Toist segítségével felcipeltük az egyiket a lakásba és fel is fúrtuk a falra. Kb. 1 hét volt mire telipakoltam akváriumokkal, időközben lefestettem a másik állványt is. Az ember azt hinné, hogy az első után a második már meg sem kottyan, de nem így lett sokkal többet küzdöttünk vele mire felvarázsoltuk a falra. Állványonként 6-6 darab 12 mm-es acél dübelelt használtunk (már megint túlbiztosítottam…). Az állványoknak a hátsó lábuk fix, az első egy villáskulcs segítségével állítható. Teljesen feltöltve, a lábakat feltekerve és erőből megrángatva, meg sem rezzen az akváriumokban a víz. Utólag azért néhány dolgot másképp terveztem volna rajta, ugyanis, a csavarok furatai a függőleges vasakon lettek elhelyezve, ezért volt olyan dübel (a másodiknál a legtöbb) amiből flexel le kellet vágni hogy az anya beférjen és rá lehessen tekerni.
Leflexelt dübel
A furatok helyét sem lehetett előre fúróval megjelölni, mert a fránya keresztmerevítéstől nem fért oda. A polcokra 18 mm-es bútorlapokat vágattam az obiban. Mint kiderült rosszul mértem le őket, mert nem vettem figyelembe a varratok szélességét, ezt később otthon egy dekopírral a korrigáltam. A bútorlapokra vékony hungarocellt tettem. Ezek után elkezdtem az feltölteni akváriumokkal átpakolva a régi salgó jellegűről az újra. Jelenleg mind a két állvány van teljesen feltöltve, de most készülök módosítani az akváriumok elrendezésén.
A levegőrendszer
Levegőrendszer híján a kompresszortól a levegőcsövek az akváriumokhoz, pókhálóra emlékeztető módon voltak vezetve, sok-sok T elosztóval szétosztva hogy mindenhova jusson. Ennek a megoldásnak az átláthatatlanságon kívül az volt a hátránya, ha az egyik kis csapon állítottam, akkor az összes többit, után kellet állítani, hogy megfelelő legyen a nyomás. Az állványok feltöltése után, elérkezetnek láttam az időt a régóta tervezgetett levegőrendszer kiépítésének. A rendszer lényege hogy a táplálás hurokban legyen, ne legyenek, olyan csőszakaszok ahová csak 1 irányból jut el a levegő. Erre azért van szükség, hogy a nyomás mindenütt egyforma legyen, mert ha ez nem így lenne, akkor ugyanott tartanék, egy-egy csap állítása után az összes beállítását módosítani kellene.
„Kezdőpont”
Két lehetséges változatot vettem górcső alá. Az egyik a fix kiépítésű, a másik a szétszedhető kiépítésű. Az első verzió szálakban kapható vízvezetékcsövekből, könyök és elágazó idomok összeragasztásával épül ki, aminek az a hátránya, hogyha új állvány kerül beállításra vagy átrendezésre kerül a helyiség, akkor meg kell bontani a ragasztást és ki kell várni az 1 napos száradási időt. Persze ha előre tudjuk, hogy hová fog kerülni későbbiekben az új állvány, akkor egy elzárható leágazással elő lehet készíteni a helyét, a ragasztó megszáradása után csak ki kell nyitni a csapot. Ennek a verziónak az előnye, hogy olcsó mind a csövek, mind az idomok. A másik verzió is vízvezeték csövekből kerül kiépítésre, de ehhez már a tekercsben kapható KPE csöveket és a hozzá kapható gyorskötő idomokat kell felhasználni. Az előnye, hogy néhány perc alatt szétszedhető és újra összeilleszthető, ezért akár „üzem” közben is variálható. A hátránya hogy a cső egy hajszálnyival drágább (ez a kisebbik gond), sajnos az idomok viszont sokkal drágábbak. Mivel már jó néhányszor változtatattam a haloda elrendezésén (és várhatóan még fogok is), ezért a szétszedhető verziót választottam. Ez után következhetett a tervezés: egy papírlappal beálltam a szoba közepére és sávosan megrajzoltam, hogy hogyan nézne ki a rendszer. A rajzot ezután tovább egyszerűsítettem, kitöröltem a fölösleges hurkokat. A legvégén a könyök idomokat is lehúztam a tervről a borsos áruk miatt. A képen látható a végeredmény (Pirossal a KPE csövet jelöltem, zölddel az idomokat):
A tervezés után megvettem a szükséges 30 méter 20mm-es csövet és a 8 db mind a 3 elágazásán „TOKOS” T elemet, valamint a két végén tokos a 3. végén pedig külsőmenetes csatlakozású elemet a kompresszor csatlakozásához. Ezután jöhetett az összeállítás. A KPE cső (kemény poli-etilén), nem hazudtolta meg a nevét, kemény és rideg anyagból van, nagyon nehéz vele egyenes nyomvonalat prdodukálni. A legkisebb hajlítási sugara 30-40cm. Ha valaki megteheti, használjon könyök elemeket is, főleg ha kis ívekben kell hajlítani, de meg lehet oldani anélkül is, csak akkor nem olyan szép a látvány. A csöveket gyorskötözővel a legegyszerűbb az állványhoz rögzíteni, a falhoz pedig létezik befúrható rögzítő bilincs is. A munka nagy részét nem is a fúrás és a vágás tette ki, hanem a merevsége miatti helyretuszkolás, rögzítés.
Hajlítási sugár
A vágásához vettem egy „körbetekerős” csővágót, de kis kitartással, egy fűrészlappal is darabolható. Viszont a metszőollóra hasonlító műanyagcső-vágót nem javaslom, mert ovális lesz a cső vége a vágástól, ami az idomba való betolását megnehezíti. A vágási felületet le kell sorjázni, illetve a csövet egy kicsit kúpozni kell, hogy könnyebben be tudjuk nyomni az idomba, a tömítő gumigyűrűn át. A gyorskötő idom szerelése itt látható: http://www.poliext.hu/technologia-17.html
A csövön a levegő „kiállások”-hoz 4,5-ös furatokat készítettem, amikbe egy fogóval csak bele kell tolni a levegőcső toldókat. Kézi fúróval 4,5-ös fúrószárat használjunk, de ha valakinek van fúróállványa, bártan meg lehet próbálni a 4,8-ast is. A levegőcső toldókat nem kell ragasztani, mert rendesen beleszorulnak a furatba. Ha esetleg egy-egy furatban mégis lötyögne a toldó, akkor teflonszalaggal körbetekerve tudunk segíteni a helyzeten. A kiállásokra ezután az egyéni ízlés és az állványok adottságai alapján levegőcső darabokat kell szabni. A végükre pedig egy-egy kis piros csap kerül, amiknek segítségével akváriumonként állítható a szállított levegő mennyisége.
Levegőkiállás
Az első bekapcsolás után jó néhány másodpercbe telik, míg telítődik a rendszer levegővel és megjelennek a buborékok. Ez idő alatt az ember frászt kap, hogy ennyit küzdött vele és meg sem mukkan az egész. A beindítás után az összes akváriumnál be kell állítani a levegő mennyiségét, mert „alapértelmezésben” mindenütt cunamit csinálna, ha elég erős lenne a kompresszor. Az enyém az alapkiépítést még döcögve, de bírta, de további akvárium rákötését már nem, ezért a Haelia ACO-318-ast időközben lecseréltem egy ACO328-asra. 
Új kompresszor, dupla hűtéssel
Egyelőre úgy tűnik, hogy elég lesz a teljesítménye, bár még nem töltöttem fel minden polcot akváriummal. Sok előnnyel járt a rendszer kiépítése, leegyszerűsítette a dolgokat, eddig szerencsére hátrányát még nem tapasztaltam, bátran ajánlom a megépítését bárkinek, még annak is, aki egyébként nem szokott barkácsolni. Ha valakinek kérdése lenne a levegő rendszerrel-, vagy a megvalósítással kapcsolatban annak szívesen segítek.
Köszönettel: Halivadék
Tavaly augusztusban beruháztam egy nagyobb dugattyús kompresszorra, mert a tervezett halas szobába sok levegő kellet az akváriumok szűréséhez. Kis légpumpákkal is meglehetett volna csinálni, de árban, teljesítményben és zajban így jobban jöttem ki.
-
Teljesítmény: 3.600 l/h
-
Nyomás:0,02MPa
-
Fogyasztás: 30W fogyasztás
-
Maximális zajszint 60dB
Mivel egy év után kompresszor egyre hangosabb lett és a levegőleadása sem volt mindig egyenletes, azt a tanácsot kaptam, hogy bizony lassan megérett a membráncserére. A gyári membránok csak 1-2 évet húznak ki. Ekkor kezdtem el kutatni a neten, hogy vajon hogyan nézhet ki belülről a gépezet és persze maga a membrán. Elég nehéz róla olyan képet találni ahol rendesen meg vannak nevezve a belső alkatrészei, ezért szerepeltetek itt egyet, de sajnos ezen sincs minden egyes alkatrész nevesítve.
A következő kérdés az volt, hogy miből lehetne új membránt készíteni, mert nem akartam gyárit venni az ára és az élettartama miatt. Szerencsére lehet venni szilikongumi lemezt ami megfelel a célnak: http://bolthely.hu/szilikongumi/lista/4d0e0d900bf11_Szilikon_lemez
Én egy 200x200x1mm-es lapot vettem (345 Ft), de a szétszedés után kiderül elég lett volna a 0,5 mm-es is. Ebből a lapból még sok-sok membránt tudok majd készíteni a későbbiekben.
Kezdődjön hát a csere! 
Kíváncsi voltam mennyi por került bele egy év alatt, ezért először a hátsó levegőszűrő résszel kezdtem.
Szerencsére nem sok por volt benne, valószínűleg azért mert a levegőbeömlő csövére ráhúztam egy sűrű szűrő szivacsot. Természetesen mindent portalanítottam egy nedves ronggyal, a szivacsokat meg folyó csapvíznél jól kinyomkodtam.
Ezután a kicsavaroztam a képen látható három csavart is, ami a kis műanyag fedelet tartotta. A fedél mögött egy csapágygolyó és a dugattyú rugója található. Az összeszerelésnél a csapágygolyót a kellemetlenségek elkerülése végett a műanyag kis fedélben lévő mélyedésbe helyezzük vissza!
Ezek után jöhetett a kompresszor elején található fedél. A csavarok kitekerése után egy kicsit csavarhúzóval rá kellet segíteni, mert nem akart lejönni a kompresszor házáról.
Kompresszorház, középen a dugattyúval
A levegőkiömlő csövön keresztül a kicsavaroztam a membrán házat és el akartam választani a takarófedélről, de kézi erővel nem sikerült, mert annyira össze volt gyógyulva. Végül egy csillagcsavarhúzó és egy gumikalapács segítségével a levegőkiömlő nyíláson keresztül sikerült kiütnöm a fedélből a membránházat.
membránház, rögzítő alátét, membrán, takaró ház
A kis fekete membránlapot rátettem a szilikon lemezre, filccel körberajzoltam, utána ollóval kivágtam. Majd a közepére is vágtam egy kis lyukat a rögzítő csavarnak.
Az új és a régi
Ebből még kijön néhány
Ezután jöhetett a második membrán, mert egy másik a dugattyúra van rácsavarozva.
Dugattyú
Így néz ki a dugattyú az új membránnal
A végén a portalanítás után összeszereltem a gépet és visszacsavaroztam a polcára. A levegőkiömlő csövet egy kis dróttal hozzászorítottam a kimeneti csonkhoz, mert a gumi egy év alatt megkeményedett és nem zárt tökéletesen. A bekapcsolást követően, azt tapasztaltam, hogy sokkal csendesebb lett, mint volt és szemmel láthatóan több levegőt is produkált, mint előtte.
A kompresszorok azért vannak bordázva, hogy a leadják a keletkezett hőt. Gyakorlatilag egyfolytában forró volt a masina, ezért egy kis PC ventillátorral folyamatosan hűtőm, aminek a segítségével, már a kezem is elállja a kompresszor hőmérséklettét.
Remélem hasznos ez a hiánypotló bejegyzés! Jó barkácsolást mindenkinek!
Az alábbi blogban egy cseh típusú légátemelőről szeretnék írni. A legegyszerűbb légátemelő egy csőből áll amibe egy levegőcsövön keresztül levegőt vezetünk be, ami a vizet a cső egyik végéről a másikra továbbítja. A módszer a buborékok nagy mérete miatt nem hatékony és még hangos is. A hatásfoka javítható, ha a levegőbeömlő részhez egy porlasztókövet teszünk. Így már halkabb, de a hatásfoka még mindig nem az igazi, valamint a vízkő miatt rendszeresen tisztítani kell a porlasztókövet. A harmadik megoldás a cseh típusú légátemelő. Ennél a módszernél a csőbe egy perforált, kisebb átmérőjű csövet teszünk és két „O” gyűrű közbeiktatásával légkamrát képezünk. A levegő a perforált cső és a nagyobbik cső közötti légkamrából jut át a nagyobba ahonnan magával viszi a vizet. Ezzel a légátemelővel, sokkal nagyobb áramlást lehet elérni, mint a hagyományos illetve a porlasztókővel működő légátemelővel. Az alábbi típust egy AME szervezésű kiránduláson láttam Szankon, Magyarország egyik legnagyobb díszhal tenyésztőjénél. Ennek a megvalósításnak a lényege, hogy nem kell hozzá a drágán és nehezen beszerezhető „O” gyűrű, hanem helyette 2 különböző átmérőjű PVC villamossági védőcsövet használunk.
Az ábrán robbantott nézetben illetve összeszerelve látszik az átemelő. A piros színnel (1.) ábrázolt cső belső átmérője 23mm, a külső 24 mm. A kékkel ábrázolt (2.) belső átmérője 19 mm, a külső 20 mm. A kettő közti (1-2.) átmérőkülönbséget úgy hidaltam át, hogy a Ø24-as csőből vágtam kettő egyforma szélességű gyűrűt (3.). Az egyik gyűrűből egy kisebb cikket kell kivágni, úgy hogy a 1. csőbe éppen beleilleszkedjen. Ez után a másik gyűrűből is ki kell vágni egy akkora darabkát, hogy az előző gyűrűbe pont belepasszoljon. Ha ügyesen szabdaltunk, akkor a második gyűrűbe passzosan belefér a 2. cső. A két gyűrűt össze kell ragasztani és beléjükragasztani a Ø20-as csövet. A ragasztáshoz én aqua szilikont használtam, ez nem a legjobb erre a célra, de nem volt otthon vinilfixem. A ragasztás nélküli összerakást nem javaslom, mert az illesztéseknél szökhet a levegő, ami rontja az átemelő hatásfokát.
Ezek után a 2. csövet körben ki kell lyuggatni két sorban. Én forrósított szöggel csináltam erősebb tű illetve ár híján. Ha ezzel meg vagyunk, következhet 1. cső méretre szabása, illetve egy megfelelő melegített vascső segítségével 2. cső első néhány centijének átmérőjének megnövelése, méghozzá úgy hogy rálehessen húzni a másik Ø24-as csőre. Ezen a csövön még ki kell alakítani egy lyukat ahhoz, hogy a levegőcsövet hozzá tudjuk csatlakoztatni. A csatlakoztatás történhet egy levegőcső-toldó segítségével is, de így nagy ívben lehet csak meghajlítani a levegőcsövet, ami problémás, ha az átemelőt egy szivacsra akarjuk ráhúzni. A másik megoldáshoz kell egy HOBBY Ø5 mmes műanyag cső (5.), amit derékszögre hajlítunk. A hajlátás során történő belső átmérő torzulást úgy küszöbölhetjük ki, hogy az egyik végét ledugózzuk, homokot töltünk bele majd a másik végét is lezárjuk, utána melegítve meghajlítjuk a kívánt szögre. Ezt a kis csövet a másikra (4.) fúrt lyukba kell beleragasztani, de úgy hogy minél kevésbé lógjon ki a másik cső belső falának a síkjából, hogy az összeszerelés után a levegő ki tudjon jönni.
Az átemelő (1.) kimeneti végét az alkalmazás módjától függően hagyhatjuk egyenesen, de homokkal töltve, melegítve meg is hajlíthatjuk, illetve egy gyári könyök-idomot is ráragaszthatunk. A legalsó képen működés közben látható. A kiáramló víz mennyisége a levegő mennyiségével állítható, de nem lehet korlátlanul növelni a légáramot, mert egy bizonyos mennyiség fölött már nem szállít több vizet, sőt kevesebbet. 
|
Bejelentkezés
