Aki nem olvasta volna az első részt, itt találja.
Aki a weboldal blogjainak és az Akvárium Magazin nyomtatott verziójának is olvasója, már tudja miről lesz szó, a többiek hamarosan megtudják! A tiszta adatokat, mérési részleteket és a levelekről készült képeket, egész rövid kis - első résszel összevont - leírásokkal megtalálhatjátok a 96. számban. Ott a terjedelem adta korlátot és a bizonyos szempontból szűkített, más szempontból bővített témakört megkerüljük, amolyan vitaindítóként/tapasztalatmegosztó helyként írom ezt a kis blogot, remélem használni fogjuk! (Természetesen az újságcikkben megjelentek és lentebbiek kapcsán egyaránt!)
A begyűjtésről (sztori) röviden: az első részben gyűjtött kerti levelek után 1,5-2 hónappal (november legelején) sikerült kijutni az erdőbe, ahol 500 méter felett ezt láttuk:
bizony, ha nem tudtuk volna emlékezetből, merre van a kilátó, soha nem találunk oda! Cserébe csodálatos állapotú leveleket sikerült begyűjteni, a lehető legtermészetesebb, legkevésbé "fertőzött" környezetből.
Így nézett ki kicsit lejjebb az ösvény:
közelebbről:
Hát igen, nincsen túlzottan széttaposva :) Persze itt messze nem sikerült minden vizsgálni kívánt levelet gyűjteni, néhány azért maradt ki, mert még mindig nem volt száraz, vagy a környéken csak olyan helyen találtam, ahol nem ítéltem elég tisztának a begyűjtési helyet (pl Sárospataki Kollégium parkja számomra túlzottan belvárosi volt gesztenyelevél- gyűjtéshez, pedig volt bőven...), esetleg - előfordulhat, hogy hiányos ismereteim miatt - nem sikerült találni a környéken (pl. hárs). Azért pár féle levél összegyűlt, a kiegészítésért köszönet illeti a következőkben megjelenő személyeket: Gábor gyűjtéséből származó csertölgy és tölgy leveleket Mary bocsátotta rendelkezésemre, ahogy a Mátéfi-féle diólevelet is, és persze Sanyinak is itt a helye, akitől saját gyűjtésű platánt kaptam. Köszönöm mindenkinek a segítséget! Én idén ősszel sem leszek rest, ha gyűjtötök olyan levelet, amit szívesen "megmérettetnétek", örömmel fogadom, ha eljuttatjátok hozzám és persze én is dolgozni fogok rajta, hogy minél több új levelet gyűjtsek be és próbáljak ki!
Korábbi mérések kapcsán felmerült, hogy mennyire van értelme RO vízben mérni, mit tapasztalnánk/tapasztalnánk-e egyáltalán valamit "csapvízben" (nyilván a csapvíz mindenhol más), vagy legalábbis olyan vízben, ami valamivel keményebb.
Nézzétek hogy néz ki a tebang 70 óra után:
bal oldalt a csapvizes tebang. Nem elírás: a BAL oldali a csapvizes! 70 óra elteltével gyakorlatilag feketére színezte a csapvizet, miközben az RO víznél is nagyjából a végleges szín látszik. A gyertyán hasonló pH módosító hatás mellett nem mutat ilyen színbeli eltérést.
Az újságba eredetileg nagyobb táblázatot terveztem, de úgy túl bonyolult lett, ezért a másik vetülete itt következik... A referencia és mért érték deltája ugyanis nem kicsit meglepő:
A múltkori mérésben furcsának találtam, hogy egy idő után az eredeti pH fölé emelkedik a mért vizek pH-ja. A gyanú a referenciaméréssel beigazolódott, a magára hagyott pohárnyi víz pH-ja is folyamatosan emelkedik (minden bizonnyal a párolgás okozta felkeményedés miatt). Kicsit máshogy érdemes tehát értékelni az adatokat, nem a pH az igazi fő tényező, inkább a referenciaméréstől való eltérés, ezt látjátok fentebb. Persze nyilvánvalóan a keményebb víz pufferkapacitása más jellegű, így a különbség önmagában szintén nem teljesen mérvadó, hiszen, bár a csökkenés szinte azonos egyes esetekben, jó eséllyel ez a csökkenés egy akvárium esetében sokkal stabilabb és ezért jobban jelentkezik lágy vízben. Milyen csodálatosan bonyolult is a vízkémia! :)
Az új levelek közül etetési tapasztalatom sajnos nagyon kevés van, a gyertyánt látható lendülettel fogyasztják a garnélák és a csigák, ancik sem vetik meg. A platán nagyon lassan fogy, a dió szintén elég lassan tűnt el. Most sajnos kevés kis ancim van, a garnélákon meg tovább tart a teszt, így ahogy a múltkori alkalommal, most is várom tapasztalataitokat, illetve, ha valaki kedvet érez, de nincs levele, szóljon, mert ez őszig nem fogy el! :D
Levelezésre fel! :)
Miért alternatív? Van számos példa jól működő KPE, PVC stb megoldásokra, ez azonban egy kicsit más, a kulcsszó: MÜ II. Sokan figyelmeztettek, hogy járt utat járatlanért nem kéne elhagyni, mindannyiuknak köszönöm! :) Mi sem példázza jobban keményfejűségemet és azon jellembeli hibámat, hogyha valamit a fejembe veszek, nem nyugszom, amíg el nem készülök vele... szóval megcsináltam.
Akit érdekelnek az előzmények is, itt olvashat róluk.
Még mielőtt bemutatom a készítés lépéseit mindjárt szeretném kikötni, hogy a rendszernek vannak előnyei és természetesen hátrányai is az egyéb megvalósításokkal szemben, megpróbálom ezeket röviden összefoglalni.
Előnyök:
- "homogén" rendszer (cseh-átemelőkkel azonos elemekből pumpától egészen a beoldásig)
- gyorsan szerelhető, pótalkatrész gyorsan előállítható
- könnyen szállítható, gyorsan összeállítható ismét
- olcsó
Hátrányok:
- több barkácsigény (folyományaként a külalak rosszabb lehet :) )
- kisebb masszivitás
- gyorsabb öregedés (?)
- kevesebb összegyűlt tapasztalat
Senkit nem akarok meggyőzni arról, hogy ilyet csináljon, vagy ne csináljon. Kedvet szeretnék csinálni a levegőrendszerekhez, ha valaki ilyet szeretne, annak pedig segítségképpen bemutatni hogyan csináltam.
Hogyan is?
Volt egy terv (itt a közelben keress egy képet, képmegjelenítésben a blogmotor nem a barátunk).
Ehhez be kellett szerezni az alapanyagokat, a levegőrendszer vázához az alábbiakra van szükség:
- O-gyűrűk (15x4, nagyobb pumpákhoz Gábor tapasztalatai alapján 14x5-ös ajánlott inkább)
- MÜ II-es csövek (16 és 25 mm)
- régi alumínium vezeték bevonata (© halőrxxl), vagy egyéb megfelelő csonk anyag a vételezési ponthoz
- Vinilfix
- szigetelő szalag
- szeszes rövidital kupakja (cső végére)
- tömszelence
A cseh-átemelővel azonos alapanyag-igény nem a véletlen műve :)
A bekötéshez továbbá javasolt az alábbiak beszerzése (ha a jelenlegi rendszerben nem használtunk):
- tűszelep levegőszabályozó
- O-gyűrű 5x3-as méretben (levegőcsövek rögzítése)
- visszafolyásgátló (opcionális)
- gyorskötöző (rögzítéshez, opcionális)
És a használt szerszámok:
- bicska
- fúró
- sikító (ha nincs kéznél, flex vagy sarokcsiszoló is megteszi :D) vagy kevésbé haladós, de bőven elég az apró fogú fűrész
- hajlítóbetét
- szorítók
Ezután a lépések valamilyen szinten szabadon variálhatók, abban a sorrendben jelenítem meg, ahogy én csináltam. Elég hosszú lett, ez ne riasszon el senkit, megcsinálni nem bonyolult!
Elosztók elkészítése:
A 25-ös csőből levágunk rövidebb és hosszabb darabokat, azonos számban, hosszban nagyjából 1:2 arányban (ha egyenlő szárú elosztót szeretnénk). Lesorjázzuk, profin és igényes megoldással, ha van szép NOGA sorjázónk! Ha nincs, a mezei bicska is megteszi, csak előtte töröljük le róla a kolbászzsírt :) Ezután a rövidebb darabon bejelöljük az átfedést, majd tetszőleges szerszámmal kivágjuk. Én a - most már szép tiszta - bicskával vagyok a legmagabiztosabb, csendes, ezért éjszaka is használható, jó éles, tehát csupa előnye van, az utolsó daraboknál a megszerzett rutinnal pedig már jóval 10 metszés alatt kialakul a szükséges forma.
Bármilyen szerszámot is válasszunk, járjunk el körültekintően, a munkadarab kicsi, a cső viszonylag kemény, könnyen sérülést okozhatunk magunknak!
A rövidebb ág elkészülte után a hosszabb következik, erre lukat kell készíteni, kisebbet, mint az illeszkedő darab, de minél közelebbit hozzá (ne alakuljon ki zavaró hang, nomeg szép legyen). Itt fúró nélkül már nem boldogulunk, óvatos és minél pontosabb kirchnerezés után vehetjük elő az egyre nagyobb fejeket, vagy egy jó élű fúrófejjel körbemehetünk - de ha kellően nagy barkácskészlet áll rendelkezésre, vagy nem vagyunk rest leutazni nagyapához, a rózsamaró is kiváló eszköz. A "munkadarabot" nem egyszerű rögzíteni, satuba befogásnál ajánlatos lehet betétet rakni a csőbe, vagy úgy jártok, mint én, tehát ovális lesz a lyuk, kör helyett. Úgy gondolom, ez egyébként inkább szépség- mint funkcionális hiba.
Ezután már csak a ragasztás van hátra, a Vinilfixem már alapvetően kevésbé folyós mint új korában, ezért az a módszer vezett legszebb eredményre, hogy rögzítettem a hosszabb ágat, a rövidebb ágat jó alaposan körbefolyattam ragasztóval, majd lehető legnagyobb precizitással ráhelyeztem a hosszanti ágra, hagytam lefolyni, párat ráfújtam és kezdődhetett a száradás. Eleve ráhelyezve is körbe lehet ragasztani, de kicsit macerásabb a dolog (könnyű leütni a rövid ágat, különösen, ha többet csinálunk egymás mellett).
Könyökök elkészítése:
Egy darabig gondolkodtam, hogy 25-ös csőből könyököt készítsek, vagy a 16-ost hajlítsam és csak egyenes 25-ös darabok legyenek. Végül otthon találtam egy - korábban apai nagyapámtól kért, de vízleszívásra alkalmatlan - csövet, hasonló felépítéssel, mint amilyet Gábortól kaptam, feltehetőleg azonos célra gyártották... Kiderült, hogy tökéletesen illeszkedik (éppcsak belemegy) a 25-ös csőbe, így végül a 25-ös könyök mellett döntöttem.
Tehát elkészítése: a 25-ös csőből levágunk egy olyan darabot, amekkorát meg tudunk hajlítani az adott betétünkkel, gázláng fölött a már több helyen részletezett módon meghajlítjuk. Persze szép még az ideális betéttel sem lett a hajlítás, ezt egyrészt a rutin számlájára írom, másrészt, hogy még mindig nem készítettem rendes sablont hajlításhoz.
A csövek elkészítése:
1. Vágjuk le a kívánt hosszúságú darabokat a MÜII-es 16-os csőből.
2. Jelöljük be a csöveken a kívánt leágazási pontokat.
3. Adjunk Sanyi barátunk kezébe egy fúrót meg pár alkalmatlan fúrófejet és közben haladjunk egy másik munkafolyamattal. :D
Viccet félretéve: a levegőcsonknak 4,5-ös fúrófej az igazi. Ha ez nincs, 4-essel és némi játékkal is megoldható a dolog, de minél szorosabb, annál jobb, hogy a kis csövecske ne tudjon becsúszni nagyon a légvezetékünkbe. Fúrás után ragasztás Vinilfix-szel és száradás. Ha nem teljes kör a levegőrendszerünk, a csöveket le kell zárni, itt kerülnek képbe a kis fekete kupakok, melyekbe pár milliméter Vinilfixet nyomva lezárhatjuk a cső végét (ötletforrást lásd lentebb). Vigyázat! A kupak nem fog odaragadni, könnyedén le is szedhető, a zárást a ragasztó végzi, én optikai okok miatt fent hagytam a kupakokat. Mivel Gábor jelezte, hogy nála az erős pumpa bizony kinyomja a 15x4-es O-gyűrűket, szigetelőszalaggal, illetve helyenként a szigetelőszalag alá aluminíum vezeték belsejét csempészve csináltam pár "stoppert" a csövekre. Most még minden bizonnyal felesleges, a kis pumpám aligha nyomná szét a rendszert, de inkább biztosra akartam menni.
Az összeállítás volt nyilván az egész dolog legfontosabb része, ezúton is köszönöm Sanyiék segítségnyújtását! A csöveket gyorskötővel rögzítettük az állványzathoz (és egyéb stabil pontokhoz), a csövek összeillesztésénél kellett kicsit izzadni az O-gyűrűkkel, de végül azok is bekerültek.
A könyökökből és elosztókból direkt többet készítettem, mivel úgy néz ki, még idén költözni fogunk, illetve egy akvárium kiesett, a tervezett rendszer módosítva került megvalósításra (a szoba túloldalán elhelyezkedő 2 akvárium kimaradt). Valahogy így - kép valahol a közelben:
Pár tartalék vételezési pont felkerült így a pontok száma nagyjából ugyanannyi maradt, viszont kevesebb cső, elágazás és kacifánt került a rendszerbe.
Összeállítás után felhelyeztem a vételezési pontokra a levegőcsöveket, kis O gyűrűkkel rögzítve, túloldalukra a tűszelepes levegőcsapot szintén rögzítve (a szabadon álló lábára mindenhol felhúztam azt a gyűrűt, amivel majd az akváriumba menő csövet rögzítem, így azonnal kéznél lesz).
Amire nem volt kész tervem: a pumpa csatlakoztatása a rendszerre. Néhány kósza próbálkozás után egy tömszelence lett a megoldás, melybe a pumpa végéről érkező cső pontosan beköthető, túloldalon a rögzítést egy tömszelencével azonos szélességűre tágított, Vinilfixszel alaposan összeragasztott 16-os cső oldotta meg.
Kötésnél a szigszalagból nem lehet kevés, ezért ezt is bepólyáltam kissé.
Átállásnál minden pillanatok alatt ment... volna! Az átállást úgy terveztem, hogy a pumpához közeli 2 csapot valamennyire megnyitom, minden mást elzárva tettem fel, majd sorban kötöm fel a levegőket és nyitom meg a csapokat. A terv jó volt: a pumpához közeli átemelőt meghajtotta a levegő, de alatta a követ már nem bírta működésbe hozni a rendszer. Még úgy sem, ha elzártam az átemelőt. Ennek a fele sem tréfa, valahol szökik a levegő! Sajnos ez a kis pumpa teljes teljesítményét gond nélkül képes egyetlen kis levegőcsövön leadni, úgyhogy sejtettem, hogy nem lesz egyszerű dolgom. Szerencsére olyan a fülem, mint a sasé (vagy az orrom), így pár perc értelmetlen elágazás igazgatás és O-gyűrű ellenőrzés után sikerült megtalálni a probléma forrását: a könyök szélességét sikerült kihagyni az egyenletből, így a csodásan előkészített rendszerben egy csonk a 112 akvárium _mögé_ került. Hát igen, bár én jelöltem, nem én raktam be, teljesen elfelejtettem, hogy oda is kerülhetett... Pár percre még visszakötöttem az előző rendszert, nem túl könnyen, de végül felküzdöttem a csonkra a csövet + O-gyűrűket + elzárt tűszelepet, innentől minden ment, mintha húznák! Sorban metszettem el a hosszú levegőcsöveket, kötöttem be a köveket és átemelőket és élveztem a tűszelepes szabályozó finom állíthatóságát. Ha rendszert nem is csináltok, mindannyiótoknak javaslom, hogy a hagyományos csapokat cseréljétek ilyenre, rengeteg kellemetlenségtől és bosszankodástól óv meg, rettenetesen jól szabályozható, tényleg élvezet a használata.
A felső akváriumhoz a blog elején említett topikban beszéltek hatására elhelyeztem még egy visszafolyásgátlót is, így szebb, mintha U-ra hajtogattam volna a csövet :)
Mennyibe is kerül mindez?
Nem reklám, hanem információadási célzattal megjelöltem azt is, én honnan szereztem be.
A vázhoz szükséges anyagok:
- 16mm-es és 25 mm-es cső, 3m-eseket vettem, összesen 6 szálat, ebből összességében kb 2-t használtam fel, 1515 Ft volt a budapestvill-ben (elnéztem az áraikat, ennél jóval olcsóbban is lehet kapni)
- 80 db kicsi, 50 db nagy O-gyűrű, nagyból 42 db, kicsiből kb 20 db maradt, 1700 Ft volt cssc.hu-nál (ebből a vázhoz gyakorlatilag 8 db nagy került felhasználásra, ~200 Ft értékben)
- alumínium vezeték, szeszes rövidital kupakja (cső végére) nem került semmibe, tömszelencét némi 20 mm-es MÜ II-es csőre cseréltem :)
- Vinilfix, bár nálam volt itthon, de 1260 Ft lenne a Kőházynál
- szigetelő szalag ~ 50 Ft
Az egész váz tehát nagyjából 4000 Ft rengeteg tartalék/maradék anyaggal.
Kiegészítők:
- 20 db tűszelepes levegőszabályozó, ebből csak 1 maradt, 2000 Ft volt az akvariumplus-ból
- visszafolyásgátló, ~ 60 Ft/db ebay-ről
- gyorskötöző, ennek árát nem tudom, volt itthon
Ha pontosabb mennyiségeket veszek minden bizonnyal 5000 Ft alatt megállt volna az egész "korszerűsítés", így viszont még pár állványt be tudok kötni új kiadás nélkül (kisebb O-gyűrűből kellhet még pár, ha alaposan akarok rögzíteni).
És végül egy kép a pumpától az oldott oxigénig:
Nem egy műtermi darab, de nekem kellő biztonságérzetet ad, hogy minden ugyanabból van és ismerem az egészet.
Először elkezdtem mindenhol feljegyezni, ahol Gábor tanácsait/ötleteit felhasználtam, de aztán rájöttem, hogy egy-két részt kivéve az egészhez odaírhatnám, így inkább források jelleggel itt a végén jelenítem meg: Gábor, nagyon köszönöm a rengeteg segítséget és ötletet, ez a rendszer biztosan nem jöhetett volna létre nélküled! :)
Minden halnak jó levegőt a vízbe és mindenkinek jó barkácsolást!
Olvashattatok már nagyszerű blogokat a falevelekről mikor/mit/hogyan gyűjtsünk és hogyan tároljunk témában, ez a blog természetesen másról fog szólni. Csak nagyon szűken szeretném érinteni a gyűjtéssel kapcsolatos részeket, inkább a levelek akváriumvízre gyakorolt hatásáról, mérésekről és ezzel kapcsolatban lehetséges felhasználási módokról szeretnék írni!
A használt levelek: alma, cseresznye, éger, nyír, nyír (zöld), tölgy.
A mérés időtartama: 12 nap
A méréshez használt víz: 1,5 dl, 38 μS (~ 1°nk) RO víz, kiindulási pH 7,5 (majdnem 7,6, rég hordóban állt)
A mérés kisebb ingadozásokkal 23-24°C-on történt, közvetlen napfény apoharakat nem érte, mesterséges fénnyel közvetlenül világítva nem voltak, a szobából ráeső fény érte csak őket.
Minden pohárba 3 darab, nagyjából hasonló méretű levelet helyeztem (a nyírek talán kicsivel kisebbek), tehát a teszt 1 levél/0,5 dl vízzel zajlott.
A mérés eredményeinek összefoglalása táblázatban:
| pHóra | kiindulás | 20 óra | 50 óra | 77 óra | 223 óra | 290 óra |
| Alma | 7,5 | 7,3 | 7,6 | 7,6 | 7,9 | 7,9 |
| Cseresznye | 7,5 | 7,1 | 7,4 | 7,5 | 7,6 | 7,7 |
| Éger | 7,5 | 5,6 | 5,6 | 5,7 | 5,9 | 5,8 |
| Nyír | 7,5 | 7,5 | 7,7 | 7,8 | 7,8 | 7,8 |
| Nyír zölden | 7,5 | 6,9 | 6,4 | 6,2 | 7,6 | 7,6 |
| Tölgy | 7,5 | 6,7 | 6,8 | 6,9 | 6,9 | 7,0 |
| színóra | kiindulás | 20 óra | 50 óra | 77 óra | 223 óra | 290 óra |
| Alma | - | - | enyhe sárga | világosbarna | barna | barna |
| Cseresznye | - | nagyon enyhe barna | barna | barna | barna | barna |
| Éger | - | nagyon enyhe sárgásbarna | barna | sötétbarna | majdnem fekete | majdnem fekete |
| Nyír | - | - | - | - | nagyon enyhe olajsárga | nagyon enyhe olajsárga |
| Nyír zölden | - | - | zavaros | zavaros | nagyon enyhe olajsárga | nagyon enyhe olajsárga |
| Tölgy | - | nagyon enyhe olajbarna | világosbarna | sárgásbarna | sárgásbarna | sárgásbarna |
A mérés eredményeiről és a levelekről részletesebben:
Alma
Minden egyéb előtt fontos kiemelni: a levelek teljes bizonyossággal permetmentes (a szomszéd permetétől is!!) fáról származnak. Ha kételyed adódna az általad választott fa tisztaságában, mindenképpen válogass más levelek közül, rengeteg erdei/mezei/vízparti faj levele használható!
Színezőhatása az első 20 órában nem jelentkezik, a 3. napon kezd el előjönni és egy középbarna árnyalatnál megáll. A pH első napra csökken, majd nagyon enyhén emelkedik, némileg az eredeti szint fölé (2 független mérő eredménye is ezt mutatja, tehát nem mérési hiba). A többi levélhez képest (a nyírhez hasonlóan) merev maradt.
Cseresznye
Minden egyéb előtt fontos kiemelni: a levelek teljes bizonyossággal permetmentes (a szomszéd permetétől is!!) fáról származnak. Ha kételyed adódna az általad választott fa tisztaságában, mindenképpen válogass más levelek közül, rengeteg erdei/mezei/vízparti faj levele használható!
A tesztelt levelek közül ez "adta ki" összes színét leggyorsabban a vízben. Színező hatása közepes és már két nap után jelentkezik, a pH előbb enyhén esik, majd nagyon lassan és keveset, de folyamatosan emelkedik.
Éger
A tesztelt levelek közül a legerősebb színező és pH csökkentő hatással rendelkezik. A teszt időszak végére majdhogynem fekete vizet csinál. pH módosító hatása igen erőteljes és tartós. A mérés alapján feltételezném, hogy a tobozhoz hasonlóan magas csersavtartalma miatt az égertobozhoz hasonló hatásokkal rendelkezhet az égerlevél is, esetleg kicsivel csekélyebb mértékben.
Nyír és zöld nyír
Színező és pH módosító hatást a száraz nyírfalevél használatánál gyakorlatilag nem tapasztaltam. A zöld nyírfalevél használatát a crustahunter-en olvastam, javasolták sebesülések és tumorok esetén, illetve baktériumos és gombás betegségek kezeléséhez és megelőzésére. A zöld levél aktívabb is volt a vízben, már másnapra bezavarosodott és a pH is csökkent, a cikk szempontjából "sajnos", állataim szempontjából "szerencsére" élettani jellegű hatásait tesztelni még nem tudtam. A száraz levél akváriumban sokáig tartós, az ancik lassan, a garnélák minimálisan fogyasztják, viszont búvóhelynek és látványelemnek tökéletes tartóssága miatt. Mivel a pH-ra és a víz színére sincs különösebb hatással, sulawesi garnéláknál (és halaknál) kifejezetten előnyös lehet használata. Más levelekkel ellentétben, melyek ázás hatására egész puhák lettek, az almához hasonlóan merev maradt a zöld és száraz levél is.
Tölgy
A tölgyet nagyjából mindenki ismeri, algázók, csigák, garnélák kedvelik, vizet közepesen színezi és pH-ját enyhén csökkenti. Kicsit csaltam, mert a tölgy levelek korábbi gyűjtésből származnak, de mivel még voltak itthon, úgy döntöttem őket is beveszem a tesztbe.
Röviden összefoglalva (hatékonysági sorrendben):
- színezésre alkalmas: éger, alma, cseresznye, tölgy
- pH csökkentésre alkalmas: éger, tölgy, zöld nyír (indokolt esetben, zavarosodás miatt óvatosan!)
- etetésre alkalmas: itt még nem állítanék fel sorrendet, mert túl keveset teszteltem, van már némi tapasztalatom, hogy mit szeretnek jobban és mit kevésbé (2 féle levéllel próbálkozom egyszerre mindig), de a teljes "mátrixot" még nem sikerült végigpróbálni, várom a tapasztalatokat! :)
Ahogy legutóbbi faleveles cikkben Gábor tollából olvashattátok, itt a nagyszerű idő a gyűjtésre! A levélgyűjtés kiváló móka, mert amellett, hogy az ember a már többször elfelejtett fajokat újra megtanulja levél és törzs alapján felismerni, ahogy teli zacskókkal gyűjti a leveleket, időnként észreveheti a szomszédok arcán a megelégedést "Ugye, apjuk, én megmondtam, hogy ez a srác nem komplett, most épp szatyorba' hordja haza az avart"!
A bloghoz szükséges "alapanyagok" begyűjtéséhez én az optimálisnál kicsit korábban kezdtem hozzá - amint lehetőségem adódott. (Városból kiszabadulás minden alkalmát meg kell becsülni!) Ezért a fák nagy részén még zöld volt a korona, ahogy ezt a képeken is láthatjátok, tehát gyakorlatilag az első hullásból szedtem szeptember végén. A gyűjtött levelek köre sajnálatos betegség miatt ilyen szűkös, az erdőbe nem sikerült kijutnom, a ház kertjében és a kert végében csordogáló patak partján gyűjtöttem csak - a ház egyébként egy 500 lelkes falu szélén található, nagy forgalmú út vagy nagyváros nincs a közelben. Nem tudom túlzottan hangsúlyozni a blog kapcsán, hogy bár tipikus
kerti fákat is használtam, azok már tavaly is maximum tavaszi lemosó permetezést kaptak, idén pedig semmilyen vegyszer nem érte őket, tehát nagyon fontos, hogy KIZÁRÓLAG olyan esetekben használjátok ezen fák levelét, amennyiben biztosan tudjátok, hogy különböző vegyszermaradványok nem lehetnek benne!
Végül, de nem utolsó sorban nagyon köszönöm a motivációt az AME nagyrabecsült és aktívan fórumozó tagjainak, ha úgy ítélitek, hogy nem volt hülyeség a blog és lesz rá igény, jövök még hasonlóval! :)
A képek saját készítésűek, itt találtok továbbiakat, láthatjátok a folyamatot, ellenőrizhetitek az értékeket:
https://picasaweb.google.com/114704460708681888450/LevelAVizbeN
Jó halazást, levelezést mindenkinek!
Mivel lassan több mint 1 hónapja senki nem rukkolt elő semmilyen hasznos bloggal, én sem teszem. :) Csak egy kis kényszer szülte sürgős tavaszi barkácsról lesz szó, mely remélem mosolyt csal néhányak arcára! A blog alcíme: Kamasaki etetőautomata.
Bizonyára többen használtatok már automata etetőket távollét miatt, tőletek előre is elnézést kérek! A múlt heti hosszú hétvége alkalmával terveztem az Eheim 3581-esem első éles bevetését. Nem készültem túlzottan az alkalomra (se frakk, se virág), gondoltam nem lehet az olyan bonyolult... Kibontás után szembesültem vele, hogy ezek az etetőautomaták nem arra vannak tervezve, amire én használnám őket. Miért is?
Kifejlett halaink normál esetben gond nélkül kibírnak 1-2 hetet, az etetőautomata használata számomra csak ivadékoknál logikus. Az ivadékok apró táplálékát azonban folyadékban oldva lehet és érdemes bejuttatni a vízbe. Itt érkeztünk el a konfliktusponthoz: az etetőautomaták csak száraz táp bejuttatására alkalmasak. Mivel a néhány napos mézgurámi ivadékok éhségérzetét cseppet sem érdeklik az ilyesfajta korlátozások, a rendelkezésemre álló 1-1,5 órában elő kellett rukkolnom egy használható megoldással.
Először is meg kell vizsgálni milyen módszerrel etet egy ilyen automata: beállított időpontban a kosarat elforgatja, ezáltal az akváriumba szóródik a tartályon szabályozott rés méretével arányos táplálékmennyiség. Első ötletem az volt, hogy a tartályon belül egyfajta arkhimédeszi csavart alakítok ki, így az egyenletesen eloszlatott folyadék forgásonként kerül előre. Az ötletet gyorsan elvetettem, miután a kosár belső kialakítását jobban szemügyre vettem: a megfelelő belső sablon kialakítására és rögzítésére bizony nincs idő! Akkor vegyük le a kosarat:
itt láthatjuk a forgató kart. Nem is olyan rossz... Át kéne alakítani a forgató irányú mozgást húzássá, mi több tekercseléssé.. ezaz! Szerencsémre a horgászatot is hobbijaim között tudhatom, így innentől az út szinte egyenes volt: kell valami amit a forgó részre tudok illeszteni. A téli időben szekrényben szomorkodó horgászládámhoz fordultam és máris előkerült egy régi spulni damil, a spulni pedig "sérüléseket szenvedett" eképpen:
Hogyan is kéne folytatni? A damil tekercselésével valamit húzni kell, amiről az üveg széléhez érve beeshet a nevelőmedencébe az előre kiporcíózott feloldott eleség. A húzott dolog azonban nem lehet túl nagy kiterjedésű, mert az első feltekeredése után a továbbiaknak is minél biztosabban kell a spulnihoz érkezni... Fogtam hát pár kartondarabot, bevágást ejtettem a két végén, áttekertem rajta a damilt és miután megmértem, hogy egy fordulat mennyi damilt teker fel, rögzítettem őket egy-egy darab szigetelőszalaggal:
A bejuttatáshoz műanyag kupakokat (már megint a pet-palack! :) ) szemeltem ki, de természetesen mielőtt magára hagytam volna a szerkezetet, teszteltem is egyet. A teszt tapasztalatait felhasználva biztosítékként egy darab műanyag "öntetes tálkából" (valamilyen ételkiszállító cég "mellékterméke") köpenyt készítettem a spulni és az etető közé, hogy a mellécsévélt damil nehogy sokkal rövidebbet húzzon, mint kéne:
Kapott még egy kis szigetelőszalagot, hogy pofásabb legyen, nameg jobban tartsa a damilt :) A biztonság kedvéért az utolsó "vonószem" távolságát is annyira csökkentettem, hogyha az utolsó előtti után még egy kicsit teker, már behulljon a kupak. Innentől egyszerű volt a dolog, felállítottam a kupakokból készült libasort, beléjük porcióztam a tojássárgájás/rotatoriás keverékeket, beállítottam az időzítőt, majd izgultam villámtákolmányom sikeréért. Bár fentebbi képeket és leírást elnézve én magam sem mertem volna sokat tenni a rendszer működésére, visszatérve mindhárom kupak a vízbe pottyanva, a gurámik pedig úszkálva tudatták velem, hogy bár barkácsolni se szépen, se jól nem sikerült, a célnak azért megfelelt!
(A képeket természetesen csak utólagosan tudtam elkészíteni, akkor nem volt rá időm, ezért mutatnak már helyenként előre többet, mint amit a szöveg tartalmaz)
Jobb barkácsolást mindenkinek! :)
toist
Hogyan építsünk alap cseh átemelőt nagy lelkesedéssel? Erről fog szólni ez a rövid blog, képes barkácsrovat jelleggel! Előre szólok: túl sok újdonságot és elgondolkoztató részt sem fog tartalmazni, de ha legalább 1 társunknak kedvet csinál egy építéshez, már megérte megírni!
|
Bejelentkezés
